2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy kisméretű fekete címlapos könyvecske megbújik a mindig kéznél tartott könyvoszlopban. De így is behunyt szemmel kiveszem a sorból. A hátlapján ez áll: Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest – Szilágyi Domokos: Arany János, contemporanul nostru, Editura Tineretului Bucureşti 1969, lei 4.

Arany János szobra a Nemzeti Múzeum előtt


Egy kisméretű fekete címlapos könyvecske megbújik a mindig kéznél tartott könyvoszlopban. De így is behunyt szemmel kiveszem a sorból. A hátlapján ez áll: Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest – Szilágyi Domokos: Arany János, contemporanul nostru, Editura Tineretului Bucureşti 1969, lei 4.
A fedőlapján: Szilágyi Domokos: KORTÁRSUNK, ARANY JÁNOS. Azóta is, azaz 1969 óta, bár évtizedek teltek el, a kedves könyveim közé tartozik, ún. „fogódzó könyvem”, amelyet tankönyvszerkesztői pályámon nemegyszer vettem kézbe, segítségemre volt, néhány közlése az Aranyról szóló tanulmányok keresésére, olvasására ösztönzött, történelmi epizódok rövid leírása megragadott, valamiképpen néha úgy éreztem, hogy kalandozom Arany életében és műveiben. 
Ott kezdődik, hogy Arany János kollégiumi életét perceptorsággal, segédtanítói munkával tölti, kilencévi tanárkodás Nagykőrösön, nehezen kikászálódva a szegénységből, arra a meggyőződésre jut, hogy „A magyar nyelv tanításában sokhelyt én is tapogatva járok. Hát még milyenek a tapasztalatok másutt... Kiáltó szükség még egy magyar olvasókönyv... Nekem volt szerződésem Heckenasttal..., de belefáradtam, abbahagytam”.
Szilágyi Domokos felkutatja a szerződés szövegét, mondván, hogy nemrég került elő, abból pedig ennyit: Sz. D. könyve alapján.
„Szerződés,
Melly egy részrül Arany János és Szilágyi Sándor tanár urak, és más részrül Heckenast Gusztáv pesti könyvkiadó úr között köttetett, mint következik:
1. Arany János és Szilágyi Sándor tanár urak az általuk közösen készítette e czímű munkára nézve: ‘Magyar olvasókönyv. Protestáns felgymnasiumok számára, Szerkeszték Arany János és Szilágyi Sándor. I. és II. kötet, az 5.,6.,7., és 8., osztály számára’ – átadják Heckenast Gusztáv úrnak a kiadói tulajdonjogot” stb.
Keltezése: „Pest, Jan. 5-kén 1855”.
Nem tudjuk, milyen olvasókönyvek készültek volna Arany és tanár társa szerkesztésében, mert a kísérleti munkát már 1855-ben abbahagyja, Gyulai szerint tüdőhurutot kap abban az évben, a jegyzői irodában dolgozik, fej- és fülzúgásban szenved. Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy miközben tanítani nagyon szeretett, nem találta jónak, az oktatásra célravezetőnek a tankönyveket. 
Annál nagyobb dolog, hogy Szilágyi Domokos a későbbiekben számunkra az egyik legfontosabb adatot közli: „A Toldit már 1856-ban – 1847-ben nyer pályadíjat a Toldi – olvasták iskolában,1879-től szerepelt az állami gimnáziumok tantervében.1877-ben jelent meg az első részletesebb magyarázat a balladákról (Greguss Ágost tollából), 1882-ben Lehr Albert nyelvi magyarázatai a Toldihoz”. És azóta, annyi évtizede olvasókönyveinkből, irodalmunk tanításából nem hiányozhat a Toldi. Bár ezt megelőzően Szilágyi Domokos felteszi a kérdést, hogy miről ismerszik meg a nagy költő, válasza, hogy azt is túléli, ha kötelező olvasmány. Talán nem tudta még, hogy ő is kötelező olvasmánnyá válik, de nem ezért vitatkoznánk vele. A továbbiakban minden korszak, minden irodalomtanterv kötelezően tartalmazza a Toldi tanítását, változhat a világ, természettudományi és társadalmi forradalmak rengethetik meg, más- és másként taníthatjuk és magyarázhatjuk a művet, de minden pedagógiai és oktatási szemlélet az életkori sajátosságoknak megfelelően a tizenévesek számára a legjobban tanítható elbeszélő költeménynek tekinti a Toldit. Következne ezután: tanulmányok szülessenek a Toldi jelenlétéről a magyar olvasókönyvekben, akár a két háború közti erdélyi kollégiumok könyveiben is. 
A Ceauşescu-idők cenzúrája, illetékes tanügyi elvtársak sokszor kifogásolták a terjedelmét a tankönyvekben, de valahogy mindig ott volt és maradt. 
Mindezek után ez a kis fekete címlapú könyv, az időrendet is követve, Arany sokrétű, nehéz és megerőltető munkáját mindig kiemelve, a baráti körről, a nagy élményről, Petőfi barátságáról és elismeréséről sok érdekes epizódban emlékezik meg, míg eljut a kapcsos könyvig.
Arany csodagyerekségét sokszor bizonyítja, majd az Árkádia-féle verssel Arany nemesi származását bizonyítja, mégpedig az általa Szilágyi Domokos szerint lenézett módon, azaz tankönyvszerűen, egyik felől a verssorok, szemben a magyarázat, a verselés módja.
Arany György, a költő apja 1814-től pörölte nemességét. „Kutyabőröm nem hiányzott, csak hibás volt dátuma” – írja Arany. A szalontai múzeumban ma is látható Arany János és Ferenc nemeslevele,1634-i keltezéssel – olvassuk a magyarázatot, csakhogy a török, tatár dúlta vidéken a nemességszerző ősök okiratait, anyakönyveket nehéz lett volna megtalálni. A magyarázat akár a verssorok, rímek, „szólamtörés” útján kelti fel a figyelmet, utal az Elveszett alkotmányra, Arany tudatos hitelességét igazolja, idézi figyelmeztetését, hogy „ne azonosítsuk a művet a hősével”.
Ami ezután következik, azt Szilágyi Domokos kalandozásának is lehet nevezni, szinte minden fontos lépést, újabb művet megemlítve fűz hozzá magyarázatot, viaskodik önmaga értelmezésével, és helyzetképet ad Petőfi költeményeinek megjelenéséről, Vörösmartynak szóló ajánlásáról, Liszt ugyanekkor Bukarestben hangversenyezik.
1847 Arany legtermékenyebb esztendeje. Belefog a Toldi estéjébe, megírja legkedvesebb versét, a Rózsa és Ibolyát, aztán Sz. D. elmeséli a híres költői versenyt, Murány ostroma megírásának történetét. Izgalmas, érdekes történet, Petőfi és Tompa kirándulásával kezdődik Murány várához, majd vissza Gyöngyösihez, a valóságos háttér és a romantikus keret, soha ilyen jól el nem mesélte senki ezt a történetet, hogy elérjünk a végéhez, „az észrevétlen költői verseny” végszóhoz.
A forradalmi időkről összefoglaló, Görgey csapatai Szalontán, idézetek Táncsics lapjából, történetek az önkényuralom korából, mindez belefér a kis fekete címlapú könyvbe. 
Szilágyi Domokos a rá jellemző dacossággal indítja könyvét: „Nem életrajzot írok; van elég. Regényt meg éppen nem. Sem oly vakmerőséget, sem elég arcátlanságot nem érzek hozzá”.
Az utolsó lapokon vallja, hogy ketten írták ezt a könyvet, „...én és az, akit – Karinthy szavával – énkének nevezhetnék”. 
Megküzdött a feladattal, két tucat könyvet elolvasott, hogy megírjon egy huszonötödiket. Ez pedig főhajtás Arany művészete, pályája, élete, belénk ivódott verssorai, kortárs mivolta előtt.
Manapság hallani, hogy az iskolában nem kell a verseket megtanulni!!! Újabb tantervi elgondolás. Ezt már jobb nem megérni!!! 
Úgy tartják, hogy Arany Jánosról a legszebb méltatást, a legszebb könyvet Riedl Frigyes (1856-1921) írta.
A Kultúrpalota gyönyörű könyvtárában, a zöld fényű lámpás asztal mellett áhítattal olvastam, gyönyörű bőrkötésben volt, az első önképzőköri munkámra készültem. Talán most is megvan, talán most is lapozza egy gimnazista.
Szilágyi Domokos könyvét utoljára 2004-ben adta ki a kolozsvári Polis Könyvkiadó. 
Mintha elmosolyodna a költő szobra a Nemzeti Múzeum előtt. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató