Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

 

SZILÁGYI DOMOKOS (Nagysomkút, 1938. júl. 2. – Kolozsvár, 1976. nov. 2.): költő, irodalomtörténész. Kolozsvárt a Bolyai Egyetemen magyar szakon végzett (1955–60), utána Bukarestben élt. Első felesége Hervay Gizella költő. Gyermekük az 1977-es földrengés áldozata lett. Első költeménye az Utunkban jelent meg (1956). Első verseskötete: Álom a repülőtéren (1962). Az Igaz Szó munkatársa volt (1958–59), dolgozott az Előrénél (1968–70). Élete végén Kolozsvárott telepedett le. Az első ún. Forrás-nemzedék tagja. Hatalmas verstörténeti tudású, virtuóz költőtehetség; kedvelte a különféle verselési módok, stílusirányzatok keverését, a kollázst. Irodalomtörténészként Arany Jánossal és Eminescuval foglalkozott elsősorban. Betegsége miatt öngyilkos lett. F. m.: Szerelmek tánca (versek; Bukarest, 1965); Utan, Tiberiu: Hószínű ég (versfordítások; Bukarest, 1965); Mese a vadászó királyfiról (Bukarest, 1966); A láz enciklopédiája (versek; Bukarest, 1967); Garabonciás (versek; Bukarest, 1967); Történetek húszéven felülieknek (Bukarest, 1967); Búcsú a trópusoktól (hat vers; Bukarest, 1969); Kortársunk, Arany János (kismonográfia, Bukarest, 1969); Erdei iskola (versek; Bukarest, 1970); Fagyöngy (Palocsay Zsigmonddal; Bukarest, 1971); Sajtóértekezlet (válogatott versek; 1972); Felezőidő (versek; Bukarest, 1974); Öregek könyve (Plugor Sándor rajzaival, Bukarest, 1976); Tengerparti lakodalom. Hátrahagyott versek (Kolozsvár, 1978). 

 

NAGY LAJOS (Nyárádgálfalva, 1828. júl. 6. – Kolozsvár, 1910. máj. 19.): tanár, szerkesztő, népköltészeti gyűjtő. A kolozsvári unitárius kollégiumban és Göttingenben tanult. Itt Budenz Józsefet megtanította magyarul, később hazánkba hívta. A szabadságharcban honvédként harcolt. 1857-től 1890-ig a kolozsvári unitárius kollégium tanára, közben 1862-tól 1858-ig igazgatója is. Népmeséket közölt Kriza Vadrózsák c. gyűjteményében. Ő fedezte fel a Barcsai c. székely népballadát. 1861-ben Kriza Jánossal megalapította a Keresztény Magvető c. folyóiratot, és első két évfolyamát szerkesztette is. Kezdeményezésére állították fel Kolozsvárt Hunyadi Mátyás-szobrát. F. m.: A nagyváradi disputatiók (Kolozsvár, 1870). 

(Folytatjuk)

Összeállította: Kuti Márta