Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

 

GEDŐ JÓZSEF (Abrudbánya, 1778. aug. 21. – Kolozsvár, 1855. aug. 29.): politikus, irodalombarát. Kolozsvári jogi tanulmányait apja halála után (1800) abbahagyta, és átvette a rá hagyott földbirtok vezetését. 1848-ban regalista a főrendiházban. Nagy irodalombarát volt. Négyezer kötetes könyvtárát a kolozsvári unitárius kollégiumra hagyta. 

 

JÓSIKA SÁMUEL, BÁRÓ (Salzburg, 1848. aug. 23. – Kolozsvár, 1923. jún. 4.): szabadelvű párti politikus, miniszter, nagybirtokos. 1885-től 1888-ig Kolozs vm. és Kolozsvár főispánja. 1888-tól az Erdélyi Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Római Katolikus Státus elnöke. 1891-től képviselő. 1893-ban a belügymin. adminisztratív államtitkára. Az egyházpolitikai törvényjavaslat tárgyalásakor, 1894-ben lemondott hivataláról, 1895. jan. 18-tól 1898. jan. 20-ig a Bánffy-kormányban a király személye körüli miniszter. 1910-ben a főrendiház alelnöke, 1912-ben elnöke lett. 1919 után erdélyi birtokára költözött. Haláláig a romániai Országos Magyar Párt elnöke.

 

FENICHEL SÁMUEL (Nagyenyed, 1868. aug. 25. – Stephansort, Új-Guinea, 1893. márc. 12.): régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő. Szülővárosának gimnáziumában Herepei Károly indította régésznek, 1888-tól a bukaresti állatorvosi főiskola preparátora, 1889-től ugyanitt a román régészeti múzeumban dolgozott. Dobrudzsai ásatásain ismerkedett meg A. Grubauer müncheni ornitológussal, 1891-ben új-guineai gyűjtőútra indultak együtt. Fenichel ott egyedül maradt, és haláláig az Astrolabe-öböl környékén néprajzi, kisebb részben természettudományi anyagot gyűjtött. A Néprajzi Múzeum 7000 tárgyból álló gyűjteményét őrzi. 

Összeállította: Kuti Márta