A természet kalendáriuma (CCLXXXVII.)

A növények csodálatos élete – ezt a címet az a csodálatos növénybiológiai könyv viseli, amelyet egy fiatal barátom, Greguss Pál főiskolai tanár írt, s amely pár hónapja ijesztgeti a könyvkedvelő magyarokat a kirakatokban. Csakugyan szittyaijesztgetésre való könyv, (…) majd hatodfélszáz oldalas, s négyszáznál több illusztrációja miatt – az is majd mind a szerző kezemunkája (…) Ez bizony detektívregénynek is sok volna, hát még tudománynak! S méghozzá botanikának, amitől minden rendes embert úgy elriaszt az iskola, hogy még álmában is beleizzad (…) – így lelkendezett Móra Ferenc a Magyar Hírlap 1933. február 19-i számában.

Id. Greguss Pál botanikus a Pécska melletti Tornyán született 1889. december 31-én. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd apja asztalosműhelyében dolgozott. Amikor az aradi gimnáziumba került, érdeklődése Wagner János aradi botanikus hatására a növénytan felé fordult. Nyaranta több hónapos botanikai kirándulásokon vett részt. A Máramarosi-havasokról írt dolgozatával az Országos Diákturista Pályázaton 1909-ben első díjat nyert. Semmi meglepő abban, hogy az aradi tanítóképző elvégzése után a budapesti és a prágai egyetemeken szerzett természetrajz-vegytan-természettan középiskolai tanári diplomát. 1928-tól már Szegeden a Tanárképző Főiskolán a Növénytani Tanszék tanszékvezető tanára. Majd – a második bécsi döntést követően, a kolozsvári egyetem repatriálása után – 1940. október 19-től a szegedi egyetem Növénytani Tanszékének vezetője, s egyben az újszegedi Füvészkert igazgatója. Már a két világháború közt nemzetközi hírű xilotomus – faanatómus – volt, de kutatásai a biológia számos ágát érintették: botanika, növényföldrajz, származástan, fejlődéstörténet, genetika, palinológia, ökológia, biofizika.

 

(…) ha a Greguss Pál könyve csak tudomány volna, akkor én se tenném egy napilap vasárnapi asztalára – folytatja Móra Ferenc. – Csakhogy ebben a könyvben a tudománynak lelke is van. (…) Greguss Pál nem annyira a pályatársak szűk körének szánta a hol ámulatba ejtő, hol megborzongató titkoknak ezt a könnyű kézzel felpattantott wertheimszekrényét, mint inkább nekünk, szegény tudatlanoknak. Mit akar tőlünk? (...) Miért állít meg bennünket, aszfalton rohanókat, ország-úton vágtatókat, ingoványok bukdácsolóit, sehová nem vezető sínek ténfergőit, parttalan óceán hajótörötteit, mai embereket? Tud valamit adni, amiben meg lehet kapaszkodni, ami elvisz valahová, ami olyan világosság a sötétben, hogy nincs hatalom, ami kiolthassa?

Talán. Azt a nagy gondolatot, hogy az ezer-arcú Élet csak egy, mert egy az Erő, amely kigyújtja a nap protuberanciáit és a szerelmes szemét, pirosra festi a rózsa szirmát és a gyermek száját, gyárakat építtet a moszattal, és az emberi elmét képessé teszi arra, hogy a Kozmosz minden karajában felismerje ugyanazt az erőt.

(…) Én valamivel többre vittem annál, hogy a rózsában csak szépet lássak, a spenótban csak kellemetlent és a cserfában csak jó tűzrevalót. Fűt, fát, virágot hamarább megszerettem, mint az embereket, és nyilván tartani fogom velük a barátságot egész addig, míg egyéb tennivalóm nem lesz, mint kékszemű vadlent és pirosat nevető pipacsot üzengetni fel a föld alól – no, ez már nem Greguss látomása, mi több: Móra szavait vedd, kedves Olvasóm, az én hittételemnek is. – Mikor más nem látja, ma is a szerető puha kezével simogatom meg a jegenyefa bőrét, és jellemét érzem a méltóságos, fekete derekú tölgynek, amely még a makkot is oly halkan potyogtatja, mint született főrend a szót. Nekem kedélyes öreg kanonokok a füzek, széllel bélelt bohémek a juharok; pusztuló, vén betyárok a forradásos testű, bozontos fejű fekete nyárfák, esküvőre készülő menyasszonyok a virágzó galagonyák, háziállatok a tanya eperfái, és várjobbágyok a gyümölcsfák. És ahogy ebben a szigorú pénteki alkonyatban kinézek az utca fáira, tudom, hogy most már visszatérőben van beléjük a lélek, amely télire lehúzódott a földbe a gyökereken keresztül, fölkereste a szénné vált erdőket, s megelevenítette odalent a halott sigillariákat és lepidodendronokat.

(…) Greguss Pál könyve a tudomány minden komolyságával arra tanít meg, hogy a növényeknek értelmük is van, régibb, mint az emberé. Én azt teszem hozzá, hogy nyilván azért is tökéletesebb, mint az emberé. Nekik jó néhány millió esztendővel több van a hátuk mögött, mint nekünk.

(…) az emberi technikának és mechanikának alig van olyan találmánya, amelyiknek az alapgondolata meg ne volna a növények világában. (…) sokszor még a forma is kísértetiesen azonos, csak az anyag más. A növény nem szorul importra, maga terem meg magának téglát, maltert, vasat, fonalat, szúró-vágó szerszámot és sebtapaszt. Az a cserép jácint, amely itt a kezem fejénél beletavaszodik az írásomba, sokkal tökéletesebb autarchia (önellátó függetlenség – KSzZ), mint aminőt korunk legnagyobb államférfiai el tudnak képzelni, akik, fájdalom, alighanem mind elbuknának botanikából.

Válogatás nélkül jegyzek ide néhány „emberi” találmányt, aminek a növények régebb utódai, mint mi vagyunk: locsoló, csíptető, cukorfogó, paprikaszóró, álarc, csirkeitató, hurkatöltő, kefe, liszteszsák, zuhany, Pravaz-fecskendő (mindközönségesen injekciós fecskendőtű), csapóajtó, szenteltvíztartó (csak a növény mézet tart benne), kaszatokmány, fúró, véső, feszítővas, húzócsavar, jégszekrény, pányva, támasztópózna, esernyő, termosz, lift, ék, parfümszóró, kanál, (…) a pitypang ejtőernyős repülőgéppel rendelkezik, a lósóska magja vitorláscsónakkal viteti magát a vízen, s a gyékény hidroplánt eszelt ki termése terjesztésére (…)

Greguss Pál azt hiszi, ha az ember évtizedekkel ezelőtt hozzáfogott volna a növényi élet tanulmányozásának, ma sokkal előbbre volnánk, és az emberi értelem sokkal többet meghódított volna a Kozmoszból.

Sajátos látásmód! Id. Greguss Pál igaza mára teljesedik ki. A bionika az a több szaktudományt átfogó tudományág, amelynek  célja az élő természetben kifejlődött megoldások átültetése a műszaki gyakorlatba. Ennek egyik úttörője volt.

Fia, ifj. Greguss Pál biofizikus tovább haladt az apja megkezdte úton: az űrkutatás, az optika és a holográfia nemzetközileg elismert tudósa volt. Részt vett egy Mars-jármű tervezésében, nevéhez fűződik az első ultrahang-hologramok megalkotása, továbbá a 360 fokos szögben látó PAL-lencse (Panoramic Annular Lens) kifejlesztése, amelyet 1984-ben kezdtek alkalmazni az amerikai űrkutatásban. Utóbbiért az amerikai űrkutatási hivataltól 1989-ben NASA-díjat kapott.

A forrás egy tornyai zsellér asztalosműhelye volt.

Karácsony s Szilveszter napja között írom e sorokat. Mikor olvasni fogod, talán már az újévi harangszó is elhallgatott, kedves Olvasóm.

A havon, Claude Monet haván, A szarka. Árnyéka szinte lebeg, más árnyékoktól elváltan, a kásásodó hó felett. Mágia. Az 1868-ról 69-be tartó télen alkotott mű címe – La Pie –, így, nagybetűvel írva, egyaránt jelent szarkát és mágust is.

 

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre – írja Márai Sándor a Négy évszak Január fejezetében. – Mit is akarok még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

 

Titok. A természet erre tanít. Kicsidenként egyre többet tudunk mibenlétéről, de megfejteni nem fogjuk soha. S ez így van jól.

 

A képeket megírtam. Tagjaimban

az álomvágy zsibbadtan elterül.

A munkát elvégeztem emberül,

átadtam, íme, mindent már, amim van.

 

Az ablakon túl rőt hajnal derül,

a cellamécs kilobban méla kínban.

És én pihennék immár holtomiglan,

tisztes csuhámhoz ifjabb test kerül.

 

– fejezi be 1930-ban kelt Kalendárium szonettekben versciklusát Dsida Jenő az utolsó Finis szonettjével, A barát nyugalomra térrel –

 

Magában rejti alkotás a bért.

Átszínezése széppé ennyi jónak

akár egy püspökséggel is felért.

 

Ha majd kiköt velem a karcsú csónak,

imádkozzatok bűnös lelkemért!

Békesség vélem, üdv az olvasónak!

 

Annak reményében, hogy e sorok adnak valamiféle kapaszkodót a természet megismerésére, hogy a következő esztendőben is siklik tovább e karcsú csónak, boldog új esztendőt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017 utolsó péntekén